Van olyan ember, aki mindenben szerencsés? A suliban, akár a diákok, akár a tanárok között, a családjával, a barátaival, a karrierjében, a sportban, a másik nemnél, a természetében... vagy mindenkinél van legalább egy pont, ami egyszerűen nem akar sikerülni, bárhogy erőlködik, nem fogadják el?
Nem tudom...annyit tudok, hogy ami nem megy azt talán nem kell erőltetni... Én a tanulással vagyok így, egész életemben bármennyire erőlködtem soha nem tudtam mintadiák lenni... Ha a tanárok kedveltek is mindig csak annyit mondtak, hogy ne legyek lusta mert ennél többet tudok...Vagy a tanárok nem kedveltek, pedig cserkészbecsszó jó gyerek voltam, kicsit lazáztam, de a tanárokkal nem voltam pimasz. Az érettségi pozitív lökés volt, mert ott a sok sok tanulás meghozta gyümölcsét, így nagy erővel törtem a felsőoktatásba, aztán a hatalmas lendület félévről félévre csak csökken...és már ott tartok, hogy ELÉG. Amikor azt látom, hogy valaki végig puskázza az életét és ösztöndíjat kap, vagy éppen azok a szerencsések, akik nem tehetnek arról, hogy ÉPPEN azt a tételt húzzák, amit tudnak stb... Na hát én egyik kasztban sem vagyok...én vagyok a nyomorék, lúzer, aki próbál mindent megtanulni (ami teljességgel lehetetlen, ha két szakod van és nem is tudom hány ezer oldalt kéne elolvasnod, ahhoz, hogy mindent tudj...) És bemegyek és nem azt húzom, amit szeretném, és engem nem úgy rúgnak át 2essel mint másokat, és tőlem nem kérdeznek a jobb jegyért stb...Dugja fel magának az oktatás a tételeit, tényleg elegem van belőle...
ja Fortunát nem bántom, mert az életemben sokszor mellettem van...hozzáteszem sajnos csak hébe-hóba, de nem telhetetlenkedem...
Na mindegy ez volt a mai szívkiömlés....
Most csak Caramel nyugtat meg:
... dora straw
